A Tulipános ládika facebook oldalán nemrég közzétett George Bernard Shaw idézet volt a mottója a kultúrák különbözőségéről szóló szakdolgozatomban annak a fejezetnek, amit a magyar nyelvről írtam. Olyan forrást használtam, ami nem került kiadásra annak idején, csupán egy kézirat formájában Doubravszky György tollából, illetve az előadásain szokott csak erről beszélni. Szerintem óriási kincs, és varázslatos tudás amiről ír, ezért megosztom Veletek is. Idézet következik a szakdolgozatomból.

    „Egy kis füzetkében adta közre gondolatait, és egyben számtalan idevágó kutatás eredményeit Doubravszky György a magyarok egyedi gondolkodásának okát boncolgatva. A könyv a sikeressé válás témakörében került a polcokra. Alapfelvetése, hogy a nagy amerikai sikerterminológiákat azért nem képes átvenni egy magyar vállalkozás – és ezáltal sikeressé válni, mint számtalan amerikainak már sikerült – mert egyszerűen másként gondolkodik. A kéziratának az alcíme pont ezért „Újratervezés – magyar észjárással”.
    A szerző szerint többen, többféleképpen megfogalmazták már azt, hogy nekünk másképp jár az agyunk. Asimov (1920-1992), orosz-amerikai író, biokémikus, például így fogalmazott: „Két féle intelligencia él a földön. Emberek és magyarok.” Kutatásai azt a választ adták, hogy a másként gondolkodás magából a nyelvből adódik, mert az „két agyféltekés”, szemben az indoerurópai, így a germán nyelvekkel is, ami „bal agyféltekés”.
    Néhány mondatban Doubravszky György példái nyomán leírnám a két agyfélteke közti különbséget, ami fontos az „észjárásunk” szempontjából. A bal az információt sorban dolgozza fel, a jobb az egésztől a részek felé halad. A bal szereti a listákat, a beosztásokat, míg a jobb kreatívan ugrál a feladatok közt. A bal a szimbólumokat, az elvont fogalmakat érti jobban, a jobb pedig a konkrétumokat, érezni, látni, tapintani akar. A bal a részleteket megismerve vonja le a következtetést, a jobb meg megoldja a problémát, de nem tudja, hogyan jutott oda. A bal könnyen kifejezi magát, de felszínes, a jobb érdemit mondana, de nem talál rá szavakat. A bal alkalmazkodik, biztonságot keres, a jobb megváltoztat, keresi a szabadság útját. Viszont a két fél keresztcsatolásban uralja testünket.
Amikor anyanyelvünkön beszélünk, akkor mindkét agyféltekénk egyszerre működik. Miközben a bal kommunikál, a jobb oldalon képek futnak. Azt mondjuk, ha valaki meg tud valamit csinálni, hogy „képes rá”, vagyis az eredmény képe már ott van a fejében. A magyarok a fentiek alapján tehát észjárásukban jóval összetettebbek, mint más nyelvet beszélő népek.
A magyarok gondolkozásmódja nem csak nyelvtani dolgokban tér el a körülöttünk élő, más nyelvet birtoklóktól, hiszen az agyféltekék egyidejű működése, azok egyenrangú viszonya egyfajta „mellérendelő” gondolkodást is eredményez, és ezzel együtt az alá- fölérendeltséget nehezen tűrő mentalitást is.
    Ez az egyik legnagyobb gát, és egyben húzóerő is a magyarok számára az üzleti életben. Hiszen emiatt nagyon nehezen tűrik meg a magyarok a vezetőt maguk felett. Ezt általában azzal indokoljuk, hogy mindenki jobban tud mindent a másiknál. Ezt kissé átfogalmaznám: mindenki másképp tudja jól csinálni az adott feladatot, hisz minden ember más, és a magyarok képessége is innen belülről ered. Gát tehát azért, mert a csapatmunka ezáltal ellehetetlenül. Húzóerő azonban azért, mert mindenkitől függetlenül, egyedül is képesek vagyunk óriási dolgokra. Nemzetközileg elismert kiváló amerikai üzleti modellek gyakorlati alkalmazása vérzik el azon az egyszerű szokásunkon, hogy mi mindent jobban tudunk. A kör az négyzet, egyébként is kettő van belőle, és a nyíl fordítva megy. Az egyetlen megoldás egy magyarokra szabott verzió, ami érdekes módon egy olyan modell, ami igen közeli a természethez, de a téma sajnos kevésbé idevágó, ezért nem részletezem.
    Egy nemzetközi kutatás azt vizsgálta, hogy japán, német és amerikai emberek csoportja vészhelyzet esetén hogyan választ vezetőt. Az eredmény egyértelmű volt: a japánoknál a legidősebb, a németeknél a legiskolázottabb, az amerikaiaknál – a résztvevők „összenézése” alapján – a legrátermettebb lesz a vezető. Doubravszky György több előadásán is feltette a kérdést: mi magyarok, vészhelyzetben hogyan választunk vezetőt? Rövidebb hosszabb tanakodás után mindig eljutottunk a válaszig: sehogy. Nem tudunk vezetőt választani, olyan embert, akit mindenki elfogad vezetőül.
Olyannyira nem, hogy Szent István megkoronázása előtt őseink számára két ember képviselte a vezetést, egy világi, és egy szellemi vezető. Szent István volt az első, aki egy személyben jelentette volna a világi és a szellemi vezetőt, de a magyarokon mégsem uralkodhatott egyszerűen egy király, hanem csak a Szent Korona, melynek hatalmát a kiválasztó nemzet átmenetileg a királyra ruházta.
   Az emberi kapcsolatokat újragondolva a hierarchia szó mai jelentése helyett, ami automatikusan alá-fölérendeltséget jelent, őseink a szakrális jelentést értelmezték, ami szerint „mindenki a helyén van”. Ennek a rendnek a tisztelete fontosabb volt egykor, mint a mindáron való élre törés, ami a mai világot a hatalmában tartja.”

 Kívánom, hogy mindenki kerüljön a helyére ebben az életben, mert ha minden a helyén van, akkor harmónia vesz körbe minket, és ez nagyon közel van a boldogsághoz. :)

Szeretettel: Zsuzsi

Forrás: Szabó Zsuzsanna Beatrix, Magyar és német kulturális különbségek a vezetői viselkedés tükrében – ZSKF szakdolgozat 2014, A magyar nyelv c.ű fejezet, részlet