„A természetnek nincsen szüksége az emberekre. Az embereknek van szüksége a természetre.” Ezzel kampányol a Conservation International pár hónapja, hogy felkeltse a figyelmet arra, hogy az ember még mindig csak része (nagyon apró része) a Föld nevű bolygót irányító folyamatoknak. A videók lenyűgözőek, és jó gondolat, hogy ismerős hangok, elismert emberek szólalnak meg a természet hangjaként. Személyes kedvencem az Edward Norton által megszólaló talaj. Örülök minden olyan figyelemfelkeltő üzenetnek a természet védelmében, ami teli van érzelmekkel, és mégis az értelemre hat.
Számomra fájdalmas felismerés volt főiskolai tanulmányaim során, hogy már 1973-ban rájöttek arra a magasan ülők, hogy ha úgy folytatjuk, ahogy akkoriban mentek a dolgok, mármint ami a környezetszennyezést illeti, akkor ki fognak tenni ebből az „albérletből”. Több száz, vagy ezer intézkedést, szabályt, törvényt, és szankciót határoztak meg, hogy rávegyenek arra, hogy vállaljuk a következményeket tetteinkért, amiket környezetünk ellen követünk el. Habár sokszor fel sem fogjuk ésszel, mi is az eredménye például a mértéktelen fogyasztásnak.
Az alapvető probléma talán az lehet, hogy a tisztelet, mint fogalom, megváltozott az emberekben. Bár sajnos a többi értékkel kapcsolatos felfogásnak is az lehet a kerékkötője, hogy nem szívből jön. Úgy vélem, hogy manapság nem azért tisztel valaki valamit, vagy valakit, mert úgy érzi, hogy megilleti, hanem mert azt várják el tőle, hogy tiszteletet mutasson felé. Ennek az ideje van most. Amikor nem az a fontos ki vagy, hanem hogy kinek látszol. Sajnos. Bár bízva a ciklikusságban, ez sem tart örökké, úgyhogy nem aggódok.
Visszatérve a természetre, illetve annak tiszteletére, ugyanezt a helyzetet látom. A gyerekek nem értik, miért ne szemeteljenek, miért ne bántsák az állatokat, miért ne műanyagot egyenek, miért ne akarjanak még többet birtokolni – más rovására. Miért nem értik? Mert senki nem mondja el nekik, és nem mutat példát. Ennyire egyszerű. Elfelejtettük, vagy sokkal fontosabbá vált sok minden más. Miért bánt ez engem, és minden jóérzésű, előrelátó, felelős embert? Mert ezen múlik mindannyiunk élete és jövője. Hozzáteszem, hogy biztos vagyok abban – bár talán azért, mert a végsőkig jóhiszemű vagyok – hogy minden gyermek úgy születik, hogy „tudja”, hogyan kell összhangban élni, csak a szülők sokszor rossz mintákat adnak át.
A magyarok ősi vallása a természethit. Nem egy teremtőben, a világot irányító, azon kívül álló, vagy bennünk élő istenben hittek, hanem az embereket körülvevő, nálánál nagyobb, őket is befolyásoló természeti erőket tiszteltek. Nem csodát vártak tőlük, „csupán” tisztelték, figyelték, idomultak hozzájuk, és alázattal használták az általuk adott ajándékokat. Tudták, hogy a természet életet ad az embernek, ha az ember is életet ad a természetnek.
Tisztelték a napot, mert amikor az felkel, új lehetőségeik lesznek. Tisztelték a földet, mert minden ennivalójuk (még az ennivaló állataik ennivalója is!) onnan származik. Tisztelték a folyókat, mert árjuk mindent elmos, és helyén új élet terem. Tisztelték a tengert, mert ereje és gazdagsága végtelen. Tisztelték a tüzet, mert tisztít, melege életben tart, és ételt finomít. Tisztelték a fákat, mert gyümölcsük táplál, levelük és kérgük gyógyít, és mert százszor annyi ideig élnek, mint az ember. Tisztelték a réti virágot, mert attól függően, hogy miből volt sok, vagy kevés, jelezte a talaj állapotát, és tudták, mit hova kell ültetni, vagy hol lehet, hol nem lehet letelepedni, mellesleg azokkal is gyógyítottak. Tisztelték az állatokat is, mert az ő életüket szolgálta egy részük, és mert tudták, hogy javarészük bölcsebb, mint az ember, és tanultak tőlük. Arra használtak mindent, hogy éljenek, jól, egészségesen, hosszan, boldogan.
A ciklikusságban bízva talán ez az idő is eljön újra. Nem kell hozzá visszamenni az időben, vagy visszafejlődni, csak átkapcsolni a fejünkben (vagy inkább az szívünkben) azt a kapcsolót, ami a valódivá teszi bennünk a tisztelet jelentését. A környezetünk, a másik ember, és saját magunk felé is!
Elárulok még egy titkot: fordítva kell kezdeni. Saját magunk tisztelete az első. Első lépés efelé pedig az odafigyelés, majd a szeretet. Utána a többi megy magától. :)
Szeretettel: Zsuzsi
kép: http://hetnap.rs/
