A kimondott, és a gondolt szónak is ereje van. Ez az az erő, amivel az életünket – és ezáltal sokszor a körülöttünk lévőkét is irányítjuk, befolyásoljuk, ne adj’ Isten, manipuláljuk. Tehát ez az az erő, amivel a boldogságunkat meg tudjuk teremteni. Ez a legfontosabb erő! Ezért kötelességünk vigyáznunk rá, megtanulnunk helyesen használni, ezzel ápolni, és később továbbadni. Természetesen az idő múlásával változunk, változik a világunk is, és nekünk valamelyest alkalmazkodnunk kell. A jövőt nézve azonban gondolkozhatnánk fordítva is. Hiszen mi alakítjuk a világunkat, tehát valójában az alkalmazkodik hozzánk! A nyelvünk, a szókincsünk gondos használatával élő maradhat az a nyelv, amely csodákat teremtett ősidőktől fogva a magyaroknak.
     A saját nyelvünket általában szebbnek halljuk, mint a többi nyelvet. Általában, mert vannak, akikhez valamelyik idegen nyelv közelebb áll. Vannak olyanok is, akik leszólják azt, aki úgy véli, a magyar kiemelkedik a többi nyelv közül. Én az első csapatba tartozom, és ezért azt is fontosnak tartom, hogy vigyázzunk a nyelvünkre, a szókincsünkre. Ragaszkodom ahhoz, hogy nyelvtanilag pontosan fejezzem ki magam szóban és írásban is. Kivéve talán, ha bizalmas a kommunikáció, és sietek, vagy valami megakadályoz benne.
Egy picit segítség lehet abban, hogy megszeressük, közelebb érezzük magunkhoz a saját anyanyelvünk, ha megismerjük. Persze nem azt az oldalát, amit általános iskolában nyelvtan órán mutatnak meg nekünk, mert attól nem csoda, ha elmegy az ember kedve. Betartani minden szabályt, és kivételt nem egyszerű, ráadásul egy gyereknek nem is ez az erőssége. Van egy másik oldal is azonban, ami szép, szeretetreméltó, és különlegessé teszi, illetve talán ami erőlködés nélkül megragad a fejekben.

    Az egyik ilyen szuper dolog, hogy a nyelvünk nem unalmas! Dallamos, és kellemes hangzású, de mégsem énekelve beszélünk, mint a legtöbb indogermán ajkú. A kellemes hangzás oka, hogy tisztán ejtjük ki a szavakat, nem elharapva. Már aki, de helyesebb artikulálva. Ezt segíti, hogy a mással- és magánhangzók aránya kedvező, és egy szón belül az utóbbiak még harmonizálnak is egymással. A mássalhangzóink ritkán torlódnak, mert nagyon sok ejtéskönnyítő hangot használunk, illetve választható, hogy használunk-e. Kicsit sem egyhangú a nyelvünk, mert hosszú és rövid hangok is színesítik, és tájegységek szerint még árnyaltabbá tettük.

A másik elképesztő tulajdonsága a nyelvünknek, hogy gazdag! Több mint egy millió lexémánk van. (Lexéma: szótári szó. Az a szó, amely a beszédben előforduló szavakat egyetlen kiemelt alakkal képviseli a szótárban. Az orvosok, orvossal, orvosban, orvosé stb. nyelvtani szóalak kiemelt szótári formája, lexémája az orvos.)
Egy tanulmány szerint minden nyelvtani csavart beszámítva akár több tízmillió szavunk s lehet. Gyönyörűen képezhető ezer és ezer új szó a szótövekből. Ez azt is jelenti, hogy tökéletesen alkalmazkodik, sokkal jobban ki tudjuk fejezni magunkat, mint például az angolok, akiknek 600.000 szavas a szókincsük. Hogy tisztában legyünk a „mihez képesttel”, jó tudni, hogy 2000 az élő-aktívszókincs legszerényebb alsó határa, egyben egy kb. 5 éves gyerek szókincse, de ha van egy B2-es nyelvvizsgánk, akkor az adott nyelvből elvileg ennél valamivel több szót ismerünk. Átlagosan 10-20.000 szóval gazdálkodunk, és a kifejezetten művel emberek is „csupán” 50.000 szót tudnak, de nem használják mind (passzív szókincs). Gondoljunk csak bele! Egy millió szó!

A gazdagságának és emiatt a rugalmasságának köszönhetően szinte bármilyen idegen szót képesek vagyunk beépíteni a nyelvünkbe, és úgy használni, ragozni, képezni kedvünkre, mintha magyar szó lenne. Ez persze kissé riasztó a hagyományőrző nyelvészeknek. Szerintem az riasztóbb, ha egy használható magyar szónak átveszi egy idegen, de már magyarul ragozott szó a helyét. Ha erre odafigyelünk, hogy ne vesszen el egy aktívan használható magyar szó, akkor miért ne bővíthetnénk még jobban a nyelvünket?
Azért is maradt meg olyan szépen a nyelvünk, mert annak idején, a vándorlások során ügyeltek arra, hogy csak olyan fogalmakkal bővítsék a nyelvet, ami az eltérőt, a szokatlant jellemzi. Ezt kellene továbbra is tennünk!

A következő nagyszerű dolog, ha már ennyi szavunk van, amivel mindent sokkal pontosabban tudunk kifejezni, mint más, hogy ezt próbáljuk minél egyszerűbben megtenni. Az evidens dolgokat kihagyjuk, a szükségtelenül használt létigét, a mondatrészenként ismétlendő szavakat kihagyjuk. A ragokkal pedig tömöríteni tudunk, mert nekünk egy szóval kifejezhető, ami másnak kettő, netán három lenne. A jelzők ragozásán is spórolunk. Ott van még az is, ami máshol sokkal kevésbé fordul elő, hogy nagyon sok szónak van átvitt értelme, és/vagy másodjelentése.
További érdekességek, és eltérések a többi nyelvtől, hogy a páros szerveket egyként említjük, ha az egyik nem funkcionál, már csak a „fele” marad, és a nemeket sem osztjuk meg. Állítólag a nyelvünk betűíró, vagyis úgy írjuk, ahogy mondjuk, és úgy ejtjük, ahogy le van írva. Ez alapvetően a közneveknél így is van, kukacoskodni azonban lehet, mert vagy hosszabban, vagy rövidebben ejtünk dolgokat, mint írunk, illetve ott a két féle j hang (j és ly), a furcsa mássalhangzó párok, vagy a nem ejtett h hang. Nem ejtjük, de ott van, és ha valaki szépen beszél, hallható, ha nem is a szokásos erővel.

Egy régebbi kutatás szerint, mert én is még gimiben tanultam róla, megkérdeztek több száz külföldit, aki nem beszél magyarul, hogy szerintük a felsorolt pár száz magyar szó közül melyik a legszebb, és ők a cipőfűzőt választották. Ugye milyen érdekes? Ha a magyarokat kérdezzük meg, akkor a szeretet, édesanya, szülőföld szavak vannak a legszebbek közt, mivel mi már az értelmüket is hozzákapcsoljuk, nem csak a hangzást figyeljük.
Egy magyarul tanuló szlovák fiú szerint a tűzijáték a legszebb szó, és a ragozás a legnehezebb nyelvtani jelenség a számára. Egy amerikai lánynak, aki szintén tanul magyarul, a különböző igei esetek megtanulása okoz nehézséget, mint a határozott, határozatlan ragozás vagy a feltételes mód, a legszebb szavunk szerinte a pillangó. Egy román lány kedvenc szava a szerelem, és neki a magánhangzók harmonikus egyeztetése nehéz.

Bacsa Lilla magyart tanít külföldieknek, szívvel, lélekkel. Ő úgy látja, hogy a legnagyobb nehézséget az alanyi és tárgyas ragozás jelenti a tanulóknak. Van, akinek a szórend a legnehezebb, mert nagyon más, mint mondjuk a finnben, vagy az oroszban, és nagyon sokszor kell felszólító módot használni. Továbbá mert nagyon sok mindenre kell figyelni. Eléggé eltérő a szókincsünk is a germán vagy latin nyelvektől. A tanulói szerint a legszebb magyar szó a siralom, a napsugár, vagy gyertya, gyermek, vagy más gy hangos szavak, bár ezeket nehezen ejtik ki, de a fehér, és a helyes szó is kedvencük. Az egészségedre szót kifejezetten viccesnek találják, leginkább a hossza miatt.

    Nem rég néztem egy olyan videót, amiben egy finn lány halandzsázik 15 különböző nyelven. Persze nem mond értelmes dolgokat, csak a nyelv hangzását utánozza, de aki nem ismeri a nyelvet, az akár azt is hiheti, hogy értelmes a mondott szöveg. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan halandzsázik magyarul. Kíváncsi lennék, hogy hogyan hangzik egy olyannak a nyelvünk, aki nem érti. Sajnos én ezt nem tudom átérezni. Illetve dehogy sajnos! Elképesztően szerencsésnek érzem magam, hogy a magyar az anyanyelvem! A büszkeséggel telt kis mosoly az arcomon, mikor erre gondolok, egy fél napra való boldogsággal feltölt. Manapság ez az életerő sokunknak elkelne ebben az országban. Habár körülvesznek minket a „töltőállomások”, sokszor nem figyelünk rájuk, vagy nem is tudjuk, hogy mekkora energiát rejtenek, amik minket táplálni tudnak. Ilyen egy jó mély levegő egy napsütötte parkban, két oldal a kedvenc novelláskötetünkből, egy öreg fa törzsének átölelése, vagy ugye a tudat, hogy milyen szerencsések vagyunk, ha másért nem is, csak azért, mert anyanyelvünk a magyar.
Hozzá kell tennem, hogy az én életem sem fenékig tejfel, sőt korábban többször volt keserűbb a kelleténél, de egy ideje már nem problémákat látok, hanem kihívásokat, és egy újabb nap csak öröm, mert új lehetőségeket ad, hogy még szebb legyen az életem.
Aki azt mondja, hogy ezekre nincs ideje/ereje, az nem lehet boldog, mert nem akar az lenni, hisz akkor a boldogságra nem szán időt.

Adjatok értelmet az életeteknek, adjatok boldog perceket, órákat MAGatoknak, és egy idő után magától hosszabbodnak ezek a percek, úgy, hogy oda sem kell figyelni, és egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy ez az élet szép! :)

Szeretettel: Zsuzsi

Források:
http://veddamagyart.info/images/2013/04/0413/magyar%20szavak.jpg
http://www.beszedjavito.hu/megvan-2012-legszinesebb-magyar-szava
http://e-nyelvmagazin.hu/2009/07/24/sokatmondo-szorangsorok/
http://interneteskorrepetalas.blog.hu/2007/10/29/a_magyar_nyelv_sajatossagai
http://globspot.hu/sztorik/magyarorszag-es-a-magyar-nyelv-kulfoldi-szemmel/