Ezt a hónapot végignézve megint meglehetősen tartalmas lesz ez a bejegyzés. Márciusban fontos keresztény, kevésbé fontos világi ünnepnapok, és őrületesen fontos népszokások vannak, hiszen most kezdődik az év a mezőgazdaságban, a vidéki életben, újjáéled a föld, ránk is egyre több munka vár a tanyán.
Március 4-re esik idén húshagyó kedd. Húshagyó, régiesen húshagyat, szerte Vasban, Zalában húsajó, huszjó, húshajó, északi csángók ajkán húshagyás, tréfás székely szóval csonthagyat, másként farsangfarka. A nagyböjt előtti utolsó nap, mikor húst ehetünk. Vidéken a gazda húshagyókeddi vacsora előtt gúzst kötött fűzfavesszőből, ezzel tartotta távol a vetés kártevőit, a férgeket, madarakat, rágcsálókat.

Másnap, március 5-én következik hamvazó szerda, szárazszerda, vagy aszalószerda, mely a nagyböjt első napja, és őskeresztény hagyományból merít.
A böjt, népnyelvi alakjában bűt szó megbecsülendő régiségünk, hiszen még a magyar nyelv szakrális pogány rétegéből került át a keresztény szóhasználatba. A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer ehettek napjában. Mostanában már csak péntekenként mondanak le egyesek a húsról ebben az időszakban.
A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra emlékezteti az embert. Pilinszky János szavaival: Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát. Találtam egy pár soros verset is, ami számomra kellemes hátborzongatással, tökéletesen átadja ezt az érzést. (Kattints a képre, ha túl picik a betűk az olvasáshoz!) 

Március 6-án a néphagyomány szerint „kövércsütörtök” vagy „zabálócsütörtök” követi a hamvazószerdát. Ezen a napon a szokás szerint elfogyasztottak minden farsangi maradékot.

A március 8-i nemzetközi nőnaphoz 1914-ben csatlakoztunk, mi magyarok. 1910 óta egy 1857-es egyenlőségért folytatott amerikai sztrájk miatt létezik ez a nap. Személy szerint nem tartom túl felemelőnek, kedvesnek, de meghittnek sem, hogy ezt az emlékét így őrizzük.

Március 12 körül, Gergely hetében vetik a krumplit, búzát, rozst, lent mákot és a palántának valót, sokszor előfordult, hogy ezen a napon havazott, mert még szólás is tartozik hozzá: „Megrázza még szakállát Gergely”

Március 13 emléknap. Nem vidám, de nagyon magyar, bármilyen helyzetben talpra állós. A nagy dunai jeges árvíz ezen a napon lepte meg a pestieket, és döntött le több ezer házat 1838-ban. Elborította a Váci utcát, a Nagykörutat, és Ferencvárosban 2,6 méteres (!) vízmélységet mértek. A mai Orczy téren álló Ludovika (ma Magyar Természettudományi Múzeum) új épületében tízezer menekült kapott szállást.

Tíz évvel később március 15-én a magyarok életében megint jelentős dolog történt, amit ma nemzeti ünnepként ülünk. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe. Ezen a napon osztják ki a Kossuth- és Széchenyi-díjakat. A forradalom célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése volt. 1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit, a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. 1990 óta ez a napot a magyar sajtó napjaként is ünnepeljük.

Március 18-19-21. Nem lehet ezeket a napokat külön kezelni, :) hiszen "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!" Ha ezeken a napokon süt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt, akkor hosszú, lucskos ősz lesz. József napon érkeznek a fecskék, kezdenek dalolni a madarak. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: "Fecskét látok, szeplőt hányok!" Az énekléshez pedig Szent József osztja ki nekik a sípokat. A tanyán ez egy pirosbetűs nap, amikor nem szabad a földet szerszámmal turkálni, ilyenkor csend van és ünnep. A mezőnjárók iparkodnak, hogy e napon a kikeletnek bármi csekélyke jelével, hacsak egy virágzó mogyoróbarkával is térjenek hajlékukba. Ezt meg is őrzik.Régi egri regula a szőlőnyitás idején: Szent Józsefkor nyissad, ha vízben áll is a lábad. Mivel a József nap ilyen fontos, természetesen egy virág is megkapta a nevét: Szent József vesszeje (Gladiolus communis).
Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak. Március 21. egyben a csillagászati tavasz kezdete is, ekkor van a „napéjegyenlőség”, és ahogy Réti atya megtanította annak idején, innen számoljuk a Húsvétot is, mégpedig így: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap.

Március 22. a víz világnapja 1992 óta, mikor már rájött a 193 országból álló szervezet, hogy fogytán vagyunk belőle, rossz elosztásban, és itt az ideje vigyázni rá. Jobb későn, mint soha…

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja
Az örömhírvivés, Jézus fogantatásának ünnepe ez. Amikor Mária kimondta Gábrielnek: "Legyen nekem a te igéd szerint!", megkezdődik a Megváltás, a Fiúisten emberré lesz.
Ahogy a vad alanyba beoltják a nemes oltó ágat, az Isten Fia ugyanígy oltotta be magát az emberiség vad fájába, hogy azt megnemesítse. A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, a szemzés szakrális napja. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. A hiedelem szerint az oltott fát nem szabad letörni, mert abból vér folyik, de levágni sem lehet, mert aki ezt megteszi, megvakul. A megfigyelés szerint e napon kezdenek visszajönni a vándormadarak, és ha ezen a napon megszólalnak a békák, akkor még 40 napig hideg lesz.
A szabadkai bunyevácok Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, amikor a természet téli álmából ébredezik és a fák ismét éltető nedvvel telnek meg, összejönnek (krvaca), hogy ők is szaporítsák vérüket. Ez vörösborral történik: a gazda végigkínálja vele egész házanépét. Pattogatott kukoricával pedig a rügyfakadást kínálják egymásnak.

Persze ezek a népszokások, amik az időjárással függnek össze, leginkább a földdel együtt, földből élőknek fontosak. Akik a belvárosban, vagy egy emeletesházban élnek, annyira nem érezhetik közelinek ezeknek a történeteknek a jelentőségét. Remélem, azért valamit mindenkiben megszólít, hiszen valaha mindannyian a természettel szorosan együtt éltünk, és ez a kapocs még mindig él, csak vissza kell rá emlékeznünk.
Szép márciust, szép tavaszt, jó ébredezést mindenkinek!

Szeretettel: Zsuzsi

Felhasznált irodalom:
www.hungarotheka.hu
www.szodligetiek.hu
www.csaladinet.hu
www.benkedesign.hu
www.babatippek.hu
www.jelesnapok.oszk.hu
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
Bálint Sándor: 'Ünnepi kalendárium'