Egy darab belőlem
2015. május 18. írta: Zsuzsiblog

Egy darab belőlem

     Ragaszkodásom a földhöz, a magyar földhöz, a természethez, egyre erősebb. Az élet pedig egyre inkább próbára tesz ebben az érzésben.pipacsmezo.jpg    Elsőként a tanyára költözésünk után pár hónappal visszahívott a fővárosba egy projektmunka. Olyasmi, amit nem utasíthat vissza az ember. Nincs ilyen opció. Az elején élveztem, de a végén már nagyon vágytam vissza. Ekkor erősödött meg bennem igazán, hogy a tanya az én igazi otthonom. Miután nem folytathattam a korábbi munkám azonnal, és ideiglenesen nem vettek fel máshova, otthon azt csináltam, amit kellett, lehetett, és szerettem volna ...mindig is. Kertészkedtem, szappant főztem, írtam, sütöttem, főztem, otthon rendezkedtem. szerek.jpgEkkor jött a hír,  hogy a páromnak pár hétre el kell mennie dolgozni a cég székhelyére, és kis szünetekkel egész nyáron külföldön lesz. Korábban is volt már ilyen, és sajnáltam, hogy nem tudok vele menni. Most itt az alkalom, hisz "szabad" vagyok. Egy hónapom volt felkészülni, elrendezni a 3 hónapja nevelt palántákat, főzni annyi szappant és lekvárt, amivel talán egy pici bevételre tudok szert tenni, és lelkileg feldolgozni, hogy az éppen bennem felfedezett otthont el kell hagyjam, hogy a párommal lehessek. Az volt az igazán érdekes, hogy a hír erről a tényről egy nappal azután érkezett, hogy megosztottam itt az Illaberek című posztot.
    Egyik vasárnap megnéztük egy darabig utoljára a frissen beültetett kertünket, elbúcsúztunk a három kutyánktól, és autóba ültünk. feherpopisok.jpgMár az első métereken azt éreztem, a szívem szakad meg, hogy itt kell hagyjam ezt a csodát, amiben élek; az erdőt a cserregő madarakkal és röfögő sündisznókkal, a mezőt a nyulakkal, őzekkel, vagy ahogy mi nevezzük: "fehérpopisokkal", és a tengernyi pipaccsal. Na, de jövünk vissza nem sokára - nyugtattam magam. Újra kicsordult a könnyem, ahogy elhajtottunk az akácos sor alatt, ami épp virágzott, és most nem lesz alkalmam leszedni, lekvárt, szörpöt csinálni, vagy bebundázni - zokogtam. Sebaj, majd ott - gondoltam. Dehát Németországban nincs is akác! A unió invazív fajnak tartja, ezért több helyen írtják - potyogtak a könnyeim ...40km-en keresztül. Ott is van fa, másféle - kezdtem a mérleg túloldalára is pakolni - erdő, mező. Igaz, rengeteg a fenyő. Sötétzöld. Kicsit hideg. Zord. - nem nyomott sokat. uton.jpg   Átgurultunk az óriás fehér szélmalmok földjére. Útközben hallgattam a helyi rádiókat, hogy hangolódjak a nyelvre, rég nem gyakoroltam. Értettem, mit mondanak, de nem tudtam volna lefordítani. Illetve teljesen más szavakkal. Valójában soha nem mondana ilyet egy magyar. Mert nem így gondolkodik! Gyomortájékon éreztem egy gyenge szúró fájdalmat. Ebből írtam a szakdolgozatom. Összehasonlítottam, és rájöttem, milyen más ez a két kultúra. Nem lesz gond átvenni, mert ismerem, és szimpatikus, de meglehetősen eltér attól, amibe beleszülettem.
Nagy kaland lesz ez a pár hét. Meg lehetne élni félelemmel, szomorúsággal, de úgy döntöttem - Mosolyka után szabadon -, hogy némi honvággyal társult kirándulás és kaland lesz. Egy darabot magamból otthon hagytam, de egy darabot az otthonból magammal hoztam. edesotthon.jpg    Örülök, hogy itt vagyok, de akkor lesz minden a helyén, ha a párommal együtt újra otthon leszünk.

 

Liebe: Zsuzsi ;)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tulipanosladika.blog.hu/api/trackback/id/tr297470116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása