Szombaton kora reggel kimentünk itt, Kecskeméten a piacra (a zsibvásárra) szétnézni, hátha van olyan szerszám, talicska, vagy bútor eladó, ami nekünk kelleni fog a tanyán. Sajnos nem találtunk semmit, de a frissen sült lángos illata elcsábított.
Több, mint egy éve, egyre tudatosabban odafigyelünk Zolival arra, mit eszünk, és fő irányvonalként mentesülni próbálunk minden olyan liszttől, amiben glutén van, a (fehér) cukortól, és a tejtől. Ezzel, ha nem is olyan gyorsan, mint gyógyszerekkel, de tartósan, és természetesen sikerült orvosolni olyan hormonproblémákat nálam, amiket az orvosok nem is reméltek volna. Továbbá azzal segítünk még magunkon, hogy hüvelyes zöldségeket, és kelt tésztát sem eszünk. A lényeg, hogy így odafigyelve elég látványos, és meglepő eredményeket értünk el.
Van azonban, mikor kivételt teszünk, mint ahogy tegnap reggel is, a lángos esetében. 10 percig kellett csak sorban állni, de csak mert az előttünk állók az egész (népes) családnak vásároltak, és vitték is haza rögvest. Azon tűnődtem a sorban, vajon mennyi lángos készülhet itt el egy nap. Egy netes írás szerint egy Lehel téri piaci bódéban átlag napi 2000 darab lángos készül. Döbbenetes! Mi csak egyet feleztünk el ketten. Semmi flanc, csak a fokhagymás kencét kértük rá. Első falat. Gyerekkor. Kívül barnára sült, hangosan ropogós, belül igazi, olvadós, habos, forró tészta. Második falat. Tökéletesen sós, és éppen kellemesen csíp a fokhagyma, szuper! Harmadik falat. Te jó ég, de olajos, már az arcomat is összekentem a harapással. Össze-vissza nevetgéltünk, és élveztük a forró falatokat Zolival a szombat reggeli napsütésben, és azon tűnődtünk, hogy tud ez a tészta így foszlani?
Az elkészítéséhez szükséges langyos víz vagy tej, élesztő, cukor, só, liszt, és kevés olaj, a sütéshez pedig sok, és tűzforró olaj. Állítólag ez utóbbi a titka.
A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint 222 éve létezik ez a szó, és a magyar lángos melléknévből főnevesült. Neve a láng szóból eredeztethető. Az étel azonban a kenyérrel egy időből származik (a 14. századból), ugyanis kenyértésztából készül, vagyis eredetileg annak a maradékát kenték meg, nyújtották ki, és dobták parázsra. Innen származik a vakarék és a lángos név is. Mint a régi dolgoknak általában, a lángosnak is sok neve van, így hívják még pomposnak, langallónak, kemencés lángosnak, lángoskenyérnek. A lángosokat a kemence első részében sütötték. Kemence híján forró zsírban, később olajban sütötték meg a tésztát.
Egyes feltételezések szerint a lángos a török hódoltság idején, a pitah egy módosulataként került a magyar konyhákba, mások szerint ókori római eredetű.
A környékünkön, mármint a szomszéd országokban is mindenki ismeri, de már messzebbről is zarándokolnak hozzánk érte. Hallottam már sok féléről, van juhtúrós, lecsós, lekváros, velővel töltött, brindzás (kecske- és juhtejből előállított sajtos), Gyulán 15 éve nagyon finom töltött lángosokat sütnek egy helyen. A világ több pontján próbálják utánozni, illetve mint magyar különlegességet tálalni. Ezzel nincs is gond, leszámítva, hogy köszönőviszonyba sem kerül például a reggeli piaci lángosunkkal, azonban egy svéd remekmű nálam kiverte a biztosítékot. Egy Londonban élő, Kuala Lumpurban született hölgy, aki Malajziában nőtt fel, blogot indított ételekről, és ott számol be a Svédországban kínált magyar különlegességről, a kaviáros-garnélás lángosról, telfölös, hagymás alapon. Tiszta multikulti! :D
A legjobb, számomra – és úgy általában mindenkinek – klasszikus lángos azonban a fokhagymás sajtos tejfölös. Néha meg lehet szegni érte minden diétát nyugodt szívvel. :)
Szeretettel: Zsuzsi
Forrás:
www.napvilag.net
www.nyammm.hu
www.tamarindandthyme.wordpress.com
