Már éppen készítettem a márciusra szánt blogomat, amiben majd leírom az ide vonatkozó népszokásokat, hagyományokat, mikor kaptam egy linket e-mailen a páromtól, ami a tulipán és a nő kapcsolatáról szólt. Soká lesz még március! – gondoltam. :D Nő vagyok, a nevem jelentése ugyan liliom, a kedvenc virágom is liliom, de várj csak, a tulipán a liliomfélék családjába tartozik, hoppá! :) Ezt a témát nem tudom kihagyni. Most azonban nem a szokványos nézőpontból írok, hanem úgy igazán a sajátomból. Nektek!
A tulipán az őshazából MAGunkkal hozott szimbólum, a nőiesség kifejezője. A szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés jelképe. A virág tölcséres kelyhe az élet nedvét tartalmazza, és ezáltal gyakran az anyaméhre utal. Közép-Ázsiában a múlékony, de szenvedélyes szerelmet jelképezi. Kapufélfára faragva távol tartotta a gonoszt, és szárral, levelekkel ábrázolva maga az életfa, ami a földi világot a szellemvilággal összekötő utat jelenti. A motívumok történetet mesélnek, néha többszörös jelentéstartalommal bírnak, de a tulipán mindig a női oldal jelölője.
Régen beleszülettek a hagyományba, az emberek mozdulatról mozdulatra adták át ezt a tudást, az életükhöz, a környezetük berendezéséhez szükséges alapokat, számukra ezek a szimbólumok nem maradtak némák, és mostantól remélhetőleg nekünk sem! :)
A nő képessége a befogadás, elfogadás, odaadás és a teremtés. A nő arra született, hogy befogadni, megnyílni, szeretni, a szeretet által önmagát tudatosan átadni, a szeretet által egységet létrehozni, teremteni, szülni, újjászületni képes legyen. Természetesen nem bármit befogadni, nem bármi felé nyitott lenni, és nem bárminek átadni magát, hanem a férfin keresztül az isteni igazságnak, a kiegyenlítődésnek, a férfi által a valódi, tiszta értelem fényének.
Jön a tavasz. Lekerül a kabát, jönnek a szoknyák, a rövid ujjú blúz, a fedetlen testrészek. A média ki van hegyezve a fogyókúrákra, és a testformálásra. Én most a lélek formálásáról írnék kicsit, hogy nehogy kimaradjon szegény – már megint.
Alapvető, hogy nekünk, nőknek fontosabb az esztétika. Így vagyunk beállítva. Az, hogy a férfiak jobban gerjednek a mi szépségünkre, az a mi programozásunk eredménye. De mi is a szépség? Honnan is fakad?
Egyszer egy nálam fiatalabb fiú, akivel annak idején a munkahelyemen ismerkedtem meg, elhívott egy kávéra. Ő fel akart szedni, én viszont csak a rajongását szerettem volna élvezni. Annak idején csúcsformában voltam, teljesen elégedett voltam a külsőmmel, magabiztos, lendületes 27 éves voltam, a fiú pedig hebegve beszélt rólam nekem.
„Annyira lenyűgöző vagy, nem is tudom, pontosan mit és hogyan műveled ezt velem! Én nem szoktam ilyet csinálni.” – én persze ettől úgy éreztem, hogy én világítom meg a nappalt, de folytatta: Nem is az, ahogyan kinézel – magyarázta –, nem! Mert kívülről egy átlagos nő vagy, – itt hirtelen lekapcsolták az a világítást – hanem a kisugárzásod, az, ahogyan kommunikálsz a világgal, az a lenyűgöző, és magával ragadó, és ellenállhatatlan.
Ezt a gondolatot jól elraktam, mert megéreztem benne az igazságom. Amikor pedig nem éreztem magam a helyzet magaslatán, emlékeztettem magam, hogy BELÜL kell átkapcsolnom magam. Tudván, hogy a külsőmért az adott pillanatban mindent megtettem (igényes öltözet, haj, annyi edzés, amennyit időm engedett), arra koncentráltam, hogy én belülről vagyok valódi nő. Az első, ami ilyenkor történik, hogy elmosolyodok (1. dolog, amitől mindenki szebb lesz) erre büszke leszek, ettől kihúzom magam (2. dolog, a tartás méltóságot ad, ez is szépít), majd a megnőtt mellkasom megtelik egy nagy levegővel, lassítok, megnyugszok, rájövök, hogy az élet szép, és minden rendben van. (3. dolog, ha ki vagy simulva, ragadnak rád a jó dolgok).
Amikor elkezdtünk a párommal visszatérni a gyökerekhez, az egyszerűbb, lassabb, a fogyasztói társadalom nyomásától enyhült élethez, akkor nagyon hálás voltam neki, hogy az elmúlt 3 évben leszoktato
tt pár dologról.
Régen vörösre festettem a rövid hajam, amit zselével állítottam be minden reggel, miután kivasaltam azt. Régen minden nap sminkeltem magam, általában egyszerre 4-5 (harmonizáló) színnel – elég kreatívan. Régen a lábujjkörmeim is lakkosak voltak, még télen is, és a legtöbb ruhám feszült. Szerencsére megtaláltuk egymást azzal a férfival, aki nem várja el ezt, aki smink nélkül jobban szeret látni, mert akkor engem lát, tisztán, álarc nélkül. Aki jobban szereti a lapos talpú cipőimet, mert attól nem fáj a hátam, és a kényelmes ruháimat, mert abban szabadabb a mozgás, és a lelkem is. Persze a már hosszúra nőtt hajamat is jobban szereti, ahogyan a legtöbb férfi, aki a nőt azért szereti, mert NŐ. A nő ereje a hajában van. Láttál már gyereket, aki a hercegnőt nem hosszú hajjal rajzolja le? :)
Itt van Nagy Boldogasszonyunk (vagyis Szűz Máriánk) tulipános képe. Ebben benne van minden, amit a „magyar nő” jelent! Földig ér a haja. Ez egy amolyan oltalom, védelmező ölelés. Mint a fűzfának az ágai. Csodaszép! :)
Átalakultam. Visszaalakultam, és így sokkal jobban érzem magam. Viszont kell pár dolog, amitől úgy vagyok nő, ahogyan a társadalom jelenlegi normái előirányozzák. (Direkt használtam ilyen rideg kifejezést ehhez.) Jelenleg tűzpiros a körmöm. Így fogom az ásót munka után, és forgatom be vele a tanyánkon a trágyát a földbe. Szeretek beülni egy csajos beszélgetésre csinosan, szoknyában, és szolidan sminkelve, de csak ritkán. Ritkán viszont nagyon kell. A pilates is kell, hogy jól érezzem magam a bőrömben. El akartam adni, de valahogy mindig visszakerül hozzám a régi tűsarkúm, hát úgy döntöttem, azt is megtartom.Még én is keresem az egyensúlyt a valódi nő, és társadalmi norma szerinti nő, és a valódi énem között. Úgy érzem, jó úton járok.
A férfi-női kapcsolatra visszatérve leírom a hangtál-terapeutámtól, Vígh Zolitól hallott, számomra nagyon kedves gondolatot: „A nő tudja, hogy mit, a férfi tudja, hogy hogyan. Csak így működik a világ.” Szerintem teljesen igaza van. A párkapcsolatom jóllétét pedig teljesen megmutatja az, hogy ezt a gondolatot azonnal elmeséltem az én Zolimnak, aki felnevetett, és teljesen egyetértett vele. Így működünk mi.
Egy másik fontos gondolat, amit szerintem iskolában (na jó, gimiben) is tanítani kellene. A szeretet nem egyenlő a szerelemmel! Nem a szerelem a végső cél. A különbséget dr. M. Scott Peck (pszichológus) fogalmazta meg szerintem nagyon jól A járatlan út című könyvében:
„A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében. A szeretet elhatározás kérdése. (…) a szeretet tett és cselekvés, és mindig magában foglalja az elkötelezettséget és a bölcsesség gyakorlását. (…) Valakibe beleszeretni nem akaratlagos cselekvés, nem tudatos elhatározás kérdése. (…) A szerelemben az ember nem terjeszti ki énje határait, ellenkezőleg, a határok átmenetileg összeomlanak. A szerelemnek nincsen sok köze a tudatos lelki fejlődéshez.”
Ezt azért nagyon fontos tudnunk, mert minden nő spirituális útja a „férfin keresztül” vezet. Nem átgázolva rajta, hanem befogadva, megismerve őt. Odaadó szeretetével magához, majd visszakapcsolja az ősi egységhez, a Nagy Egészhez. Így teljesednek ki mindketten.Ez nem misztikum. Ez szellemi, lelki, gyakorlati életfeladataink egyike.
Visszatérve a néprajzhoz, mutatok pár tulipánt, ami a nőt ábrázolja a különböző életszakaszaiban. Az érintetlen leánykától, a nagylányon át, akihez már jár a legények serege. A nászéjszakát éppen megélő menyasszonyon keresztül az áldott állapotban lévő menyecske, az éppen áldott állapotba került anya, sőt maga a születés is, az öregedő viráganya, és végül az újjászülető nő.
A népművészet a magyar nép szakrális művészete. A célja, hogy az ember a lényeglátását megőrizze és segítse, hogy ne veszítse szem elől a rendet és a létfeladatát, az élet lehetőségeit. Ez a világlátás, a jelekben rögzített és jelekkel közvetített tudás ma is érvényes üzenettel szól az ember helyéről a világmindenségben: feladatáról, lehetőségeiről, természethez való viszonyáról, a természetben és az ember önnön természetében fellelhető törvényszerűségek megfigyeléséről és alkalmazásról, a természetben természetesen és a természettel való együttélésről.
Mi nők, és a mi nőiességünk nagyon fontos része a világnak. A szépségünk, a szerelmünk, a szeretetünk, a tiszteletünk és az elismerésünk hiányozna belőle, ha nem adnánk bele. Magyar nőként rengeteg segítséget kapunk az őseinktől. Mosolyogjunk, vegyünk néha nagy levegőt, és húzzuk ki magunkat! Kényeztessük a lelkünket, gondoskodjunk arról, hogy lubickolhasson néha, és engedjük magunkat nőnek lenni. Erős, határozott, gyengéd, kedves nőnek. Fordítsuk oda szívünket a szépnek, és éljük meg tulipánságunk, ez a mi igazi feladatunk! :)
Szeretettel: Zsuzsi
Felhasznált irodalom:
Lükő Gábor: A magyar lélek formái
Joó Violetta: A nő mágiája és felelőssége
