Ezen a napon, mikor az óév elköszön, még a hitetlenek és tudatosság nélkül élők is „varázsolnak” és „teremtenek”, egy más jellegű megszokásból, vagy kedvtelésből petárdáznak, hangoskodnak, mulatnak. Ez régen is így volt, de akkor általában mély tudatossággal, okkal tették mindezt.    Régen petárdák, meg kürtök helyett karikás ostorral, dudával, csengőkkel, kolomppal hangoskodtak, melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása volt a háztól. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az újesztendő énekkel köszöntése. Szalmával betekert kereket gyújtottak meg, és a domboldalról legurították azt, ez volt a tüzeskerék-engedés. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.
   Álarccal ijesztették el az óévet magával vivő szellemet, vagy különböző módon szerencsét, de leginkább gazdagságot próbáltak varázsolni, és tesszük ezt valamilyen formában ma is, habár a „gazdagság” ma már egészen mást jelent. A nyájfordítás a mai városokban már annyira nem dívik. :) Ilyenkor a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.
    A hagyományos ételek fogyasztása is bőséget, szaporaságot, főleg anyagi gyarapodást varázsol. A lencse, a bab, vagy bármilyen apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz. A malac előre túrja a földet, vagyis „kitúrja a szerencsét”, sőt kunkori farkát meg is lehet markolni, így aztán garantálhatjuk a szerencsénket a következő évre. A lábasjószág, csirke, vagy tyúk fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, elkaparja a szerencsénket.

A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az újesztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát érdemes ételt hagyni a hűtőben, meg a kamrában is.
A hallal jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken - ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is - szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.
Pulykát enni szerencsétlen dolog, mert mérget hoz a házhoz.
A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az újesztendőben.
Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.
Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint "elszáll a tehén haszna", ám ha nincs tehetnünk, akkor is "elszáll a hasznunk". Ezen a napon nem jó sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.
Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.
Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménnyel helyettesítik.
A pogácsába Szilveszterkor érmét sütnek, és aki a szerencsepénzt megtalálja, annak bőséges lesz a következő éve. Ehhez azonban a pogácsának még éjfél előtt el kell fogynia, különben az egész a visszájára fordul!
Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét.
Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert az egész évet veszekedéssel töltötték volna.
Szokás volt kora reggel friss (kút-)vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.
Ezen a napon tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket.
Szerencsét hoz viszont, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat. (kávétartó, cukortartó, sótartó, borstartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb...) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban.
A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.
Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen az esztendőben, na meg persze a praktikus paraszti ész nem hagyta figyelmen kívül, hogy az a módszer a száj kicserepesedése ellen is kitűnő.
      Régen igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, és ez ma is megfontolandó, minden tekintetben. Női munkatilalmi nap is volt, nem volt szabad mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. A hajnali időjárásból az egész évre jósoltak, ha szép idő volt, mezőgazdasági szempontból jó lesz az esztendő.
Nekünk, Kunpusztán csodás, szikrázó napsütéses reggelünk volt. Csak a dér csillogott a füvön, hó még mindig nem esett, úgyhogy reménykedem, mert idén kicsit összeszedettebb terveink vannak a zöldségeskertben. :)

Ezekben a hagyományokban annyi élet van, olyan életrevaló gondolatok, hogy érdemes megfontolni, mit viszünk magunkkal, mit viszünk be közülük az életünkbe ma, hogy az még élhetőbb, könnyedebb, kellemesebb legyen.

Boldog új évet, boldog új életet mindenkinek!

Szeretettel: Zsuzsi

 Forrás: http://hedifarkas.blogspot.hu