Minden nap, minden percben örökséget hagyunk hátra. Minden tettünk örökül marad valakire, aki utánunk jön. Aki ezzel tisztában van, az már félig-meddig tudatos. A tudatosság ünnepén, az Everness fesztiválon voltam múlt héten, onnan hoztam jó sok gondolatot, amit nem is tudok egy bejegyzésben megfogalmazni.
Az Everness szót még nem láttam lefordítva magyarra, de én úgy döntöttem, hogy választok egy fordítást a sok lehetséges közül. Az ever szó jelentése: valaha, egykor, de ott rejlik benne az örök, örökké tartó is. A -ness képzővel lett belőle az örök-ség. A magyar nyelvnek hála ez máris többértelmű. :-)

   Tavaly nyáron, mikor a párom átküldött egy linket egy új fesztiválról, akkor azonnal meg akartam venni a jegyet, nehogy lemaradjuk. Nem vagyok fesztiválos. Nem szeretem a részegeket, az állandó hangos zenét, az kiszámíthatatlan őrülteket, a félelmet, hogy óvnom kell a testem, és a nálam lévő dolgokat, mert bármikor történhet valami kellemetlen. Nem szeretem a szemetet, a műanyag kaját, az egyszeri, feledhető élményt adó méregdrága dolgokat. Ez a fesztivál nekem tavaly szeptemberben bebizonyította, hogy az előzőek nem egyelőek a fesztivál jelentésével. Mutatott egy alternatívát, ahol a tudatosságé a főszerep. Életem nem egyszerű fázisában (melyről ITT lehet olvasni bővebben) érkeztem meg arra a 4 napra tavaly. Kilazultam, feltöltődtem, kisimultam, elengedtem, ráébredtem, és máshogy láttam utána dolgokat. Semmi különös nem történt egyébként, csupán olyan közeg volt ott, ami ezt lehetővé tette, a csíra megvolt bennem, csak itt kapott teret a növekedéshez. Idén így kötelező volt újra elmennünk.

    Több mint 30 helyszínen 5 napon keresztül 7-8 előadás az több mint 1000 alkalom a fejlődésre! Szélsőséges táplálkozási szokásoknak megfelelő gasztronómiai kínálat, esténként koncertek és táncház, reggel meditáció, és a mozgás minden formája, mely szellemi kikapcsolást, és/vagy lelki fejlődést nyújt.

Zsezsgés.
Mezítláb szaladgáló gyerekek.
Félmeztelen, szakállas férfiak.
Babák anyukájuk hátára kötve.
Szabadon futkosó kutyák.
Bő, színes, lenge ruhák.

Senki sem tökéletes, és látványosan nem is a külső tökéletességre törekszik. Mégis mindenki gyönyörű. Belső szépség sugárzik minden felől. Keveredik a napsütéssel, a Balaton illatával, és valami nyár ízű csoda testesül meg. Bizsereg a lelkem attól, hogy végre nem vagyok egyedül azokkal gondolataimmal, amik szerintem jobbá tudnák tenni a világot.

Imádom az óriás gong hangját hallani az előadások közben, a gyümölcsillatot, ami mindent beleng, a kifeszített Gibbon szalagokon próbálkozó gyerekeket, és felnőtteket, a Bahiás sátrat a Balaton parti naplementében, a váratlanul orrba szökő ilang-ilang és szantálfa illatot. Szeretem, hogy szinte mindenkin van valami kézműves, egy táska, egy nadrág, egy nyaklánc, egy cipő. Szeretem, hogy lehet puliszkát kapni vacsorára, hogy több a tej-, cukor-, és gluténmentes édesség, mint a "hagyományos". Megmosolyogtat, hogy vannak ismerős arcok, akikkel a tavalyi fesztivál óta nem, de most újra találkoztunk. Ismerősek a sátrak, a termek, a portékájukat áruló kézművesek.

 Az emberek toleranciája egymással szemben, és úgy általában önmagukkal szemben is egyre csökken. Köszönhető ez annak, hogy mindenféle "ál-fontos" dolgokkal, mint a csekkfizetés, a társadalmi problémák, vagy az ideális külső, igyekeznek elvonni a figyelmünket a valóban fontos dolgokról. Kibillenünk az egyensúlyból, és máris jönnek a kellemetlen figyelmetlenségek, a bosszantó ügyetlenségek, és a félelmetes betegségek. Az Evernessen képtelenség a fókuszt ezeken a nem valódi dolgokon tartani, minden beidegződésünk ellenére is. Lépten nyomon igazi mély tudású emberek tanítanak minket arra, hogy hogyan kerüljünk újra egyensúlyba, találjuk meg a lelki békénket, a gyökereinket, értékeinket, a célunkat, az eszközt az akadályok leküzdéséhez, vagy saját magunk meggyógyításához, kiteljesítéséhez.

Ahogy közeledik a hétvége, egyre több az ember körülöttük, egyre színesebb a tömeg, mindenhonnan szól egész nap a zene, vagy néha csak a sámándob ütemes zengése hallatszik, mint az imént az étkezősátor közepéből. 
Villog a lemenő nap a széltől ugrándozó juharleveleken, ujjongó hangok szállnak egy feltöltő tánc után, sült zöldségek és a napsütötte bőr illata, egy laza fröccs pezsgése, a Balaton áttetsző, amazonit kék élő vize, fergeteges közösségi erő, pozitív gondolkodás, örömzene.

   Szombaton megáldottuk a Balatont egy párszázan az egy körbekézfogásos, (táltos)dobos meditáció után/közben. Együtt lüktettünk, vibráltunk és együtt KÉPzeltük el a magyarok és a világ szép jövőjét, úgyhogy KÉPesek vagyunk rá! ♥ Rengetegen voltunk a vízben, de a parton még többen álltak. Nagyon jó ennyi pozitív ember között lenni!Összegyűlt mindenki, aki komolyan veszi, hogy a jövőnk csak közös erővel, a természettel együtt, mindent és mindenkit egy egységnek tekintve lehet boldog, és egyáltalán létező! Itt van mindenki, aki szerint nem szükséges része a fejlődésnek a pénz, a kihasználás, az áldozat, az elnyomás, és a pusztítás.

 A gyermekeket elsősorban arra kell megtanítanunk, - hangzott el egy előadáson - hogy minden tettüknek következménye van. Vagy jó, vagy rossz, de mindenképpen van következménye. Ez is az örök-ség része lesz majd!

   Hazafelé az Evernessről az autópályán összehozott minket a sors pár elég elvetemült vezetővel, és adódott pár helyzet, mikor nehéz higgadtnak maradni. A páromnak különösen. Mérsékelten, de szinte állandóan dühös az autósokra, amiért nem tudnak ésszel vezetni, és tekintettel lenni a környezetükre, együttműködni az utakon is (sem). Ezt én nem szeretem, és mindig szólok, ami nyilván nem segít. Most viszont az jutott eszembe, hogy az elmúlt 5 napban annyira csodás közegben voltunk, mérgeskedés nélkül, lazán, mosolygós és toleráns emberek közt. (Fontos ez a szó, mert van két kajla vizslánk, akikhez nem árt a tolerancia.) Azt javasoltam, hogy vigyük magunkkal ezt az érzést, és ne csak Akarattyán legyen Everness, hanem legyen  ott, ahol éppen vagyunk! Képzeljük azt, hogy az autópályán, és majd a postán a sorban is azok az emberek vesznek körbe, mint itt 5 napig, akikkel ugyanaz a célunk, egy boldog, tudatos jövő, és a békés összekapcsolódás! A párom a volánnál elmosolyodott, és nálunk azóta is Everness van. :)

  Mi magunkkal vittük a múltheti közösség erejét, és remélem, hogy minél tovább kitart majd. Nyilván - egyelőre - hamarabb elvész ez az érzés, mielőtt jön a következő Everness. Ezért kell nekünk is több helyen, többször olyan közösségben lennünk, ahonnan megkapjuk ezt az energiát, és átadhatjuk másnak, aki szintén haza akarja majd vinni. Kecskeméten ezért hamarosan újraindítjuk a Sikercsoportot, ami az ország több pontján most is működik, és majdnem pont erről szól. A lényeg a közösség ereje, amit MAGunk fejlődésére használunk.

A következő Örök-ség részben a magyarság ősi tudatosságáról írok, mert ilyet is hoztam az Evernessről. :-) 

Szeretettel: Zsuzsi

Fotók egy része: http://www.facebook.com/everness