Az ember életében meghatározó szerepe van a ciklusoknak. A napok, az évek, az életek folyamán egyre rójuk köreinket, de nem mindegy, hogy mekkora hátizsákkal. Fontos lenne minden este elalvás előtt fordított időrendben visszanézni napunkat a lefekvés előtti percektől az ébredés pillanatáig. Ugyanez a helyzet az évek során cipelt terhekkel is. Itt is van egy a napi ciklust lezáró álomnak megfelelő időszak, a karácsonyi ünnepkör, erre utal december régi magyar neve: Álom hava. A Karácsony környéki szent napok Adventtel kezdődnek, és Vízkereszttel zárulnak. Advent jelentése és lényege a várakozás. Várakozás arra, hogy az év során megfáradt, beszennyeződött fény újra születhessen a természetben – és bennünk. Várakozás a Szenteste bekövetkező misztikus pillanatra, amikor megáll az idő, megáll a mozgás, és végre leteheted a hátizsákod.
      Az Adventen belül is kiemelt szerepe van a Luca napjától (december 13) a Karácsonyt megelőző Szentestéig (december 24) húzódó 12 napnak, és a Karácsonyt követő Istvántól (december 26) Vízkeresztig (január 6) terjedő 12 napnak. A két tizenkettes rendszer 0 pontját december 25.-e jelöli, Karácsonykor megáll az idő, nullázódik az éves ciklus. A Karácsonyt megelőző 12 napot néphagyományunk „gonoszjáró napok”-nak nevezi, nem véletlenül. Ekkor térnek vissza az elmúlt év 12 hónapjában teremtett jó és rossz gyümölcseink. Ha odafigyelünk a napi eseményekre, Luca napján visszaköszönnek a decemberi, …, Szenteste napján a januári teremtményeink, fordított időrendben. Eleink ezt az időszakot használták fel a megbékélésre, a kibékülésre. Felkeresték egymást a haragosok, bocsánatot kértek és megbocsájtást adtak egymásnak. Nem vitték át haragjukat a következő évre, nem szennyezték be az újjászülető fényt, letették csorbaságukat, begyógyították, ami összetört. 

Fontos volt a Karácsonyt követő 12 nap is: ekkor teremtették meg az elkövetkező 12 hónapot, az Újesztendőt. Ez volt a regölés időszaka, Regősök járták a házakat, és bizony az „Adjon az Úristen ennek a gazdának…” regősrigmust követő kérések nem maradtak válasz nélkül, mert ezekben a napokban megnyílnak az egek. „Kérj és megadatik!” – csak valamiért elfelejtettünk kérni… Itt az ideje, hogy újrakezdjük. Ha december 26.-án, 27.-én … arra gondolunk, azt cselekedjük, azt teremtjük, amit januárban, februárban, … magunknak és családunknak szeretnénk, az megvalósul. Mint a mesebeli terülj-terülj asztalkám!

    A paraszti kultúrában minden csorba bögrét, tálat, edényt kidobtak a házból. A miértre a válasz csak ennyi volt: „Nem hoz szerencsét!” Elődeink érezték, hogy a csorba, törött dolgok őrizgetése folyamatosan viszi az ember életerejét. Állandóan vagy a múltba (az a büdös kölök összetörte…), vagy a jövőbe (meg kéne majd drótoztatni…) kényszeríti az embert. A gyógyulásunknak egy titka van: szervezetünk valódi erői csak akkor működnek, ha otthon van a Gazda! Az immunrendszerünk csak a jelenben tud dolgozni, ha állandóan a múlton rágódunk, vagy a jövőtől félünk: nem vagyunk JELEN, azaz nem tudjuk fogadni a Világegyetemből áradó, a rendet, az EGÉSZ-séget állandóan helyreállító jelet. Minden, ami törött, csorba, ami nem egész bennünk: megmérgez. Összes betegségünket, fájdalmunkat valamely lelki sérülésünk, vagy félelmünk okozza. A hozzá kapcsolódó érzések – mint a tüske a köröm alatt – elvonják a figyelmet az élettől, megakadályozzák a test regenerálódását. Betegségeinknek egyetlen feladata van: a valódi utunk felé terelni minket. Ha meg akarunk szabadulni tőlük, ki kell dobnunk magunkból (a MAGunkból) mindent, ami törött, csorba.

Bízom abban, hogy mindenki életében eljön legalább egy ilyen tisztító folyamat, ha nem is évente. Bár aki felismeri jelentőségét, előbb-utóbb szokásává alakítja. Erre pedig a legalkalmasabb időszak az újév kezdete előtt van.
Boldog új évet mindenkinek!

Szeretettel: Zsuzsi

„Amíg bennem zeng a lélek…” - Géczy Gábor üzenete, 2012. MAG közösség