2014. február 05. írta: Zsuzsiblog

A böjtelő hava

szalagos_fankcsík.jpg

Szinte minden ezzel a témával foglalkozó írás első szava az, hogy „Régen…”. Igen, az enyém is így kezdődne, hisz azokat a hagyományokat mutatnám be, amik már nem élnek. Azonban én most ezt szeretném kicsit maivá, megváltozott világunkban örömmel, és aktívan élők számára is kedvessé tenni.

A mai Gergely naptár előtti Julián naptár szerint a február volt az év utolsó hónapja. Ilyenkor búcsúztak az óévtől, számot vetettek a letelt idővel, rendezték a lezáratlan dolgaikat, rendet tettek kívül-belül, így tiszta lappal várhatták a következő esztendőt.
Február első fele a mulatozásé, a második pedig a megtisztulásé, amivel a böjtre készültek. A böjtnek számomra két jelentése van. Az egyik a régi hagyományokkal kapcsolatos, valami távoli dolog, a másik pedig valamiféle önsanyargatás, hogy minél szebbek, csinosabbak, és manapság egyre divatosabb már az is, hogy egészségesebbek legyünk általa. A lényeg, hogy a testünk van a középpontban. Holott a lelkünkre is ráférne némi tisztítás néha….
Aki nem foglalkozik a lelkével, az talán úgy érzi, nincs is neki. Lelketlen talán? Ezt nem vallaná be senki. Mindazonáltal elhanyagoljuk, háttérbe szorítjuk, első a testünk. Annak is csak a látható része, a külsőnk. Sajnos! Habár egyre többen gondolkodnak másként, mindig érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy törődjünk magunkkal, a testünk belső folyamataival, és a lelkünkkel is. Előbb azonban jöjjön a vigalom! :)

A farsang január 6-tól, vízkereszt napjától hamvazószerdáig, idén március 5-ig tart. A szó nem magyar eredetű, a német fausen, faseln (fecseg) szóból származik. Bál szavunk kifejezetten német, francia, míg a karnevál szó olasz gyökerű. Az egyház hosszú ideig üldözte a farsangi pogány szokásokat, később azonban átengedte ezt az időszakot a mulatozásnak, az egészséges életörömnek, evés-ivásnak és táncmulatságnak. A farsang a játékok, a tánc, a csúfolódások, és köszöntők időszaka. Játszottak állakodalmat, rönkhúzással összekötött mókaházasságot, farsangtemetést. A polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át, míg az arisztokrácia francia, olasz hatásokat érvényesíti előnyben, de fellelhetők pogány germán, vagy ókori görög motívumok is. Ez utóbbira a legtipikusabb, még mai is élő népszokás, a világörökség részének számító (juhú! :) ) busó járás.

A busó járás történetének két magyarázata is van, az egyik szerint így űzik el a telet és hozzák meg a várva várt tavaszt. Farsangfarkán, vagyis húshagyókedden elégetik a tél halálát szimbolizáló szalmabábút, ettől azt remélik, hogy a gazdák portáját elkerüli a gonosz, és a szerencsétlenség. A másik teória, a mohácsi csatát követő török időkig nyúlik vissza. Ekkor ugyanis a törökök elrabolták a fiúkat és janicsárokat neveltek belőlük, a lányokból pedig háremhölgyet. Ezért nagyon sokan a Mohácsi-sziget mocsaras részeire behúzódtak, oda ugyanis a török nem mert bemenni még nappal sem. Egy idő után, mikor megelégelték a törököket, az éj leple alatt beöltöztek az emberek busóknak és kiűzték a törököket Mohácsról, így 1687-ben a város felszabadult a török elnyomás alól. Igazából mára már a két eredet összeolvad.
Húshagyókedd előtti csütörtöktől szombatig tartó időszakot kisfarsangnak nevezik. A kisfarsang legfontosabb szereplői a Jankelék, más néven „busónövendékek” járják a várost és barátságosan riogatják a népet. Ezután következik a „Farsangvasárnap”, ezen a napon van a nagy vonulás, amikor szőrrel kifordított bundában, szalmával tömött gatyában, gyapjúból kötött női bütykös harisnyában, lábukon bocskorral, beöltözött busók járni kezdik csoportosan a várost. Kötelező kellékük a kereplő, a soktollú fából készítette buzogány és a fűzfából faragott, állatvérrel festett birkabőr csuklyás álarc.

„Január, február - itt a nyár!" És ezt tényleg így is gondolták! :)

Február 2. - Gyertyaszentelő boldogasszony napja
Ezen a napon szenteltetnek gyertyát a misén. Szülésnél szentelt gyertyát égettek, hogy a „pogánykát” el ne cserélje az ördög és a keresztelőig minden nap az égett a gyermek feje felett. A halálos ágynál szintén szentelt gyertya égett, hogy annak fényénél menjen a másvilágra a beteg. Szeged vidéken a gyertyaszentelőről hazatérve egy darabkát a kilincsre is akasztottak, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat megveregették vele, hogy bőven teremjenek. Göcsejben pedig meg voltak győződve róla, hogy felpuffadt hasú emberek köldökébe téve, ha elégettek egy gyertyát, akkor meggyógyult. Ezt ma is csinálják, csak nem szentelt, hanem testgyertyával. A külső hallójáratba, az orr oldalába (lágy részre), a köldökre helyezve sokat használják főleg a természetgyógyászatban, méregtelenítésre. (Mi is otthon :)) A szentelt gyertyát néhány helyen torokfájásra is alkalmazták, ekkor egy darabkát lenyelettek a beteggel, belőle. Ilyet mi nem csinálunk! :)
Sok, megfigyelésen alapuló időjóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz.

„Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél."
„Ha fénylik Gyertyaszentelő, hideg lesz az esztendő."
„Ha február hóban bundádat leteszed, húsvétkor bizonnyal ismét fölveszed"

A medvék is ilyenkor kelnek téli álmukból, és ha süt a nap, megijednek az árnyékuktól, és visszabújnak. Valójában ez a „tél kacérkodása” Jókai szavaival (Az új földesúr című regényében) és ezt a medvék valahogy tudják, ezért alszanak tovább, még 40 napig. Borús idő esetén azonban kint maradnak, és ez a korai tavaszt jelzi az embereknek. Ugyanilyen hiedelem fűződik a pacsirtához is, mert ha gyertyaszentelő napján megszólal a pacsirta, akkor még sokáig fogod hallgatni, vagy ameddig besüt a nap a pitvar ajtón, addig fog még a hó esni.
Ha jól emlékszem, idén madárcsicsergős napsütés volt, száraz hideg, és nagy hó, legalábbis Kecskeméten. A maci tuti visszabújt, de már nem tarthat sokáig a tél.

Február 3. - balázsolás
Az egyik legfélelmetesebb betegség régen a torokgyík volt. Ehhez kötődik a balázsolás, a balázsáldás szokása. Szent Balázs a középkorban egy halszálkától fuldokló fiút mentett meg, ezért ő lett a torokfájósok védőszentje. Ilyenkor a templomban a pap keresztbe tett, vagy ipszilont formázó szentelt gyertyákkal a gyermek álla alatt áldást mond. A kisiskolások szokása még például Kisdobakon, hogy ilyenkor Balázs püspöknek öltözve balázsjárást rendeztek, házról házra jártak adományokat gyűjteni az iskola és a templom javára, toborozni a tanulókat, köszöntőket mondani.

Február 5. - Ágota nap
Ehhez a naphoz gonoszűző hagyomány tapad. Körülsöprik a házat, az ólakat, hogy kiűzzék a háziférgeket, bogarakat. Most van annak az ideje a tavaszi munkák megkezdése előtt, hogy megszabaduljon az ember, az állat a házban elszaporodott, bajt, betegséget terjesztő, kárt okozó férgektől, bogaraktól.
Ez ma van, még nem késő elővenni a seprűt! :)

Február 6. - Dorottya nap
Az Ágotától megszorított időjárást, a hideget Dorottya tágítja, azaz enyhül kissé az időjárás.

Február 10. - Skolasztika napja
Skolasztika vagy középkori alakjában Kolos napja termőnap. Általános szokás, hogy ezen a napon szedik, gyűjtik az oltóágat. A most szedett és gondosan eltett oltóággal oltják majd a gyümölcsfákat gyümölcsoltókor.

Február 12.- Eulália napja
Szlavóniában (Horvátországban) a földművesek az évszázados tapasztalatok szerint úgy vélik, sőt biztosak benne, hogy az ekkor vetett mag jó termést hoz.

Február 14. - Bálint nap
A tavasz várakozásában, már a földműves tevékenységről ábrándoztak az emberek, és egyre nehezebben olvasták ki, mennyi van még a hátra a sok munka kezdéséig. Ezzel most én is így vagyok, mert idén tavasszal költözünk ki a párommal az új tanyánkra, és kezdjük meg az első saját gazdálkodásunkat. :)
Topolyán, ha Bálint napján megszólalnak a verebek, jelzik a tavasz közeledtét. A veréblakodalom Feketicsen is jó időt jelent. Meg is indul mindenfelé a tavaszi munka a gyümölcsösökben. Néphagyomány szerint, ha Bálint napkor hideg, száraz idő van, akkor jó termésre lehet számítani, ha viszont a pacsirta megszólal, azt mondja: „csücsülj be”, akkor még hideg idő várható.
A Valentin nap amerikai szokás, nem része a hagyományunknak, ezért erről itt nem írok.

Február 15.- Fausztinus napja
A doroszlóiak (Szerbia) ilyenkor már nekifognak a gyümölcsfák nyeséséhez, rendezkednek a szőlőskertben, gyümölcsösben, mert jó termést várnak a korai nyeséstől, munkától.

Február 16. - Julianna nap
Ha esik a hó, az időjárás hamarosan enyhül.

Február 19. - Zsuzsanna nap
Elviszi a havat, zöldellni kezd a fű, és megszólalnak a pacsirták

Február 24. - Jégtörő Mátyás
Ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, ott Mátyás töri meg a tél uralmát. Néphit szerint a tél enyhülését, bárdjával lesújtó Jégtörő Mátyásnak köszönhetik, aki megkönyörül az embereken és elűzi a hideget.

„Őkelme, ha talál jeget, megtöri, ha nem, csinál",

Ezért, ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében, gazdaasszonyok pedig sárgarépát, borsót, petrezselymet. A halászoknak is nagy nap ez, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csuka, Mátyás csukája, egész évre bő halfogást ígér.
Szeged környéki öregasszonyok, ha kevés volt a hó, hajnalban harmatot szedtek és ezzel átitatott lepedőt teheneikre tették, hogy jobban tejeljenek. Az aznapi szeles idő azt jelezte, hogy kevés tojás lesz az évben. Az aznapi libatojást megjelölték és nem keltették ki, mert úgy tartották, hogy az ebből a tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de legalábbis hibás lesz.

Népi mondóka
Gyertyaszentelő melege sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege Koratavasznak előhírnöke.
Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja

Február 28. - Román nap
E nap estéjén Székelykevén egyesek tüzet raknak az utcán, és átugrálják, hogy egészségesek legyenek, legyen végre szép idő. Úgymond tűzzel melegítették a márciust, a tavaszt, hogy ne legyen hideg.

Nem a hagyományhoz kötött, de magyaroknak és a világnak jeles napok februárban:
Február 1. – a köztársaság napja Magyarországon
Február 4. – rákellenes világnap
Február 11. – a betegek világnapja
Február 19. – nemzetközi férfinap
Február 20. – a társadalmi igazságosság világnapja
Február 21. – az anyanyelv nemzetközi napja <3
Február 29. – a ritka betegségek napja – ezért csak 4 évente fordul elő :P
Február második vasárnapja a házasság világnapja

Néhány hagyomány, inkább étkezési szokás, ma is él a régi időkből. A mulatságok idején sok faluban igyekeztek farsangvasárnapra és húshagyó keddre tyúkhúslevest, töltött káposztát főzni. Szokás volt a hosszú tésztát főzni a húslevesbe, hogy a kender nagyra nőjön. Szívesen tálaltak még ciberelevest és kocsonyát is. A cibere tálalása már a közeledő böjtöt idézte. A cibere lényegében többféle savanyú leves gyűjtőneve. Ilyen igazi böjtös étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a szilvacibere, az erjesztett korpa leve, a korpacibere. Az igazi sztár azonban a farsangi fánk, mint az ünnep jellegzetes tészta étele. Egyes vidékeken azért sütötték, mert hiedelmük szerint ezzel megvédik a háztetőt a vihartól. Máshol megszárították az első fánkot, s ha kellett a beteg állatnak adták orvosság gyanánt. A fánknak vidékenként más-más változatát sütötték, így ismert a túrófánk, az almafánk, a kubikos fánk, a csörögefánk, vagy rózsafánk, de ismert még, gyűrűs, hússal töltött, burgonya, szalagos, sörben fürdő valamint mázas változata. A csörögefánkot északon forgácsfánknak, herőkének is nevezik. Nagymamám szinte csak ilyet sütött annak idején, ő csörge fánknak hívta, imádtam. :)

A fánk szót egyébként az erdélyi szászoktól kölcsönöztük. A szomszédos népek nevezik még pampuskának, krofinak, biljázsnak, pánkónak, fritulának, valamint talkedlinek is. A fánk keletkezése az osztrák Krapfen pék özvegyének köszönhető, aki kijővén sodrából vevője fejéhez akarta vágni a kenyértésztát. Célt tévesztett, s a tészta a forró zsírral teli lábasba esett. A tészta néhány percen belül aranysárgára sült, s ezáltal megszületett a legenda szerint a fánk, melyet a bécsiek az óta is Krapfennek neveznek. A farsangi fánk könnyű, mint a hab, színe aranysárga, s szinte azonnal elolvad az ember szájában. Nincs mit tenni, most azonnal kipróbálok egy receptet! :)