Tibi bácsi legutóbbi felajánlása után rájöttünk, hogy akkor nincs is más teendőnk, csak a fametszés. Amihez, hát ugye, szintén annyira értünk, mint bármilyen más kerti munkához. :D Akarjuk csinálni. Nagyon. Szívvel. Igen, ez már fél siker, de azért jól jönne, ha nem akasztanánk el a termésben 20-22 többtíz éves gyümölcsfát, plusz az akácokat.
Órákig szörföltem a neten, nézegettünk videókat, hat különböző helyről kinyomtattam, hogy mit mondanak a nagy gazdászok a metszésről, egészen onnan, hogy hogyan kell fogni a metszőollót, odáig, hogy a különböző rügyeknek mi a neve. Előző este mintha vizsgára készültünk volna Zolival. :)
    Másnap vittük a létrát, és nekiálltunk egy ház mögötti fának, metszettük, nyestük, törtük, fűrészeltük, dobáltuk, húztuk, aztán nézegettük... 2 óráig volt fent Zoli a fán, én alatta, és olyan kuszának tűnt az egész, mintha el sem kezdtük volna még. Aztán szétnéztünk, mennyi fa van még a kertünkben, ennél az elsőnél sokkal nagyobbak, és rájöttünk, hogy nekünk bizony segítség kell.
   Természetesen megkérdeztük Tibi bácsit, kit ajánl. Volt is ötlete, de ők egy nagy gyümölcsfeldolgozó emberei, nem értek most rá. Fogta hát magát Zoli, és bekocsikázott a faluba. Rótta az utcákat lassan, és kereste azokat a kerteket, ahol szép metszett fák vannak. Ehhez is kurázsi kell, azt hiszem! :)

Az egyik háznál épp szállt le a traktorról egy úr, és ment volna befelé, de Zoli megszólította, hogy esetleg tud-e valakit, aki megmetszené a fáinkat. Az úr az apósát ajánlotta, akinek kis kertészete van éppen. (Véletlenül...)
Józsi bácsi egy utcával lejjebb lakott, és azonnal fogható volt, hogy megnézze a fáinkat. Ezután megalkudtak egy órabérben, és másnap reggel fél 6-ra megbeszélték a kezdést. Egy jobb pesti buli ilyenkor még véget sem ér, …ha jól emlékszem. :)
Délután 3 körül ment Zoli az öregért, és vitte haza. Nem mentek gyorsan, sőt, kifejezetten kényelmes tempót választottak, főleg, mert teli van az erdő bolond, zöldes fekete fejű, színes tikokkal. ;) Most is kószált egy az út szélén, és természetesen rossz irányba röppent, rosszkor. Puffanás. Zoli megáll. Józsi bácsi ránéz Zolira: Elkaptuk? (Mintha kergették volna.) Visszagurultak. Mi legyen vele? – kérdezte Zoli. Elvinném, jó lesz vacsorára, ha nektek nem köll. – jött a válasz. Imádom ezt az egyszerű és nagyszerű életfelfogást!

Másnap, amikor szintén csak 2 fok volt reggel, és még mindig sártenger választotta el a tanyavilágot a falutól, Józsi bácsi újra kiment a fametszést folytatni, de most bringával, csak lazán, mondván, hogy van annak a sárnak széle is. Józsi bácsi 73 éves. Sajnos nem úszta meg szegény létradőlés nélkül, de szerencsére profin esik, így csak a sztori maradt meg, mikor újra találkoztunk. Nagyon pofásak lettek a barackjaink, a körtéink, a szilváink, és a birsek is. Most már az akácok is felfelé nőnek majd, szépen. Viszont az egyiktől meg kell szabadulnunk, mert már megérett. Egyből felcsillant a szemünk, hiszen pont pár napja döntöttük el, kedves – és mindig jó ötleteket adó – kolleganőm javaslatára, hogy a háztól a kapuig tartó tipegőt szeletelt fatörzsekből készítjük el. Már egyértelműen nem volt véletlen, hogy elutasítottak a tüzépen, hisz helyben volt a megoldás, csak még akkor nem tudtuk!
(Megint csak) teljesen véletlenül Józsi bácsi veje favágással foglalkozik, így a következő alkalommal, mikor hazavittük őt, együtt csöngettünk be hozzájuk. Vasárnap 12 óra előtt valamivel értünk oda, és jött ki Pista, vastag bajszáról törölgetve az ebéd végét, és persze a fia is, mert biztos fontos, ha az após idegeneket hoz a házhoz. Mindent megbeszéltünk. Nem csak kivágja, de fel is szeleteli nekünk a fát.

Közben egy munka kapcsán baráttá vált ismerőstől kaptunk egy nevet, aki kályhákkal foglalkozik. Egyik délelőtt eljött hozzánk, és elmesélte hogyan fog kinézni és működni a leendő kályhánk. Pont úgy, ahogyan elképzeltük, habár akkor még mindenki azt mondta, hogy ilyen technika nem létezik, amivel ez megoldható lenne. Ráadásul az ára is éppen tökéletes.

Nagyon szépen haladunk. Amikor minden gördülékenyen megy, és szinte az egyik feladatnak tűnő helyzetet megoldja egy másik, nekünk csak néznünk kell, és „jelen lenni” testben, és lélekben egyaránt, akkor érzem azt, hogy jó úton haladunk. Nem sodródás ez, hisz minden úgy történik, ahogy mi megálmodtuk. Ez áramlás! Az energiák áramlása, amitől az élet, és a világ működik, lüktet, ragyog!

Mindenkinek ilyen ragyogást kívánok ebben a csodaszép tavaszi időben! :)

Szeretettel: Zsuzsi