A tanyánk 20km-es körzetében nem sok embert ismerünk, őket sem régóta. Abban biztosak voltunk, hogy amint beköltözünk, körbeköszönünk egy nagy tálca házi túróspitével, aminek a receptjét még a nagymamám sógornőjétől tanultam. Leginkább a tanyavilágba csöppenés miatt gondoltuk így, ugyanis mindenképpen mi akarunk beilleszkedni, és nem a városias szokásainkat akarjuk ide magunkkal citálni, de a kíváncsi vizsláink miatt is érdemes, nehogy ők köszönjenek át először a szomszédba.Első ránézésre szinte azonnal költözhető volt a tanya, egy-két pillantásig. :-) Aztán rájöttünk, hogy nincs fűtés, kicsi a zuhanyfülke, nincs elég helyen konnektor, kapcsoló, nincs szigetelve az ablak, nincsenek felfúrva a kilincsek, nincs rendes világítás, nincs konyhabútor, van viszont egy 4-5 centis rés a bejárati ajtó alatt. Van továbbá kerítés, de azt kicsi kutyám 3 csapással aláássa, és már kint is van. Illetve van egy jó kis földrész, amit már el is kezdtünk megművelni, de azt is el kell keríteni, mert a vizslák imádnak a homokban hemperegni, ásni, szagolgatni, jelölgetni, ami nem fog jót tenni például a paradicsomnak sem. Ha már kert, akkor víz sem árt, azt is ki kell oda vinni, és egy csapot, öntözőt kell varázsolni a leendő zöldségeinkhez.Erre mind másfél hónap áll a rendelkezésünkre, amíg el kell hagynunk a jelenlegi albérletet, és ennek a felén már túl is vagyunk. Amiért érdekes ez a történet, hogy az egészet szinte csak el kellett kezdeni, és azóta nagyjából magától működik minden.

      Zoli, mióta Kecskeméten lakik, egy idevalósi embert ismert meg jól, akivel együtt dolgozik már több mint 4 éve. Ő volt az első, akit megkérdeztünk, hogy tud-e valakit, aki megvalósíthatja az álmunkat, egy cserépkályhát.
Március utolsó hetén elkészült az újfajta tömegkályhánk, ami pont úgy működik, ahogyan szerettük volna, egy rakással 12-14 óráig melegít, egyszerre akár két helységet is, mert búbos, és sütni-főzni is alkalmas. Mindezt olyan áron, ahogy egy legolcsóbb cserépkályha építhető, amivel sokkal több munka van a használata során. Emellett megismertünk egy nagyon jó embert, aki hasonló értékekkel rendelkezik, mint mi.
      Ez a kályhaépítő mester ajánlotta nekünk az asztalost, aki fele annyiért vállalta a mi elképzelésünk szerinti konyhabútor megvalósítását, mint bárki más. Az asztalos ajánlotta az összes boltot, ahol a kiegészítőket megvehetjük. Mindent előre kinézett, és nekünk csak a 3 legolcsóbb közül kellett választani. Idő, és energiaspórolás!
Vele mellesleg 100%-ig egy húron pendülünk, és hétvégente néha órákat beszélgetünk el önismereti, önfejlesztő, és meglehetősen spirituális témákról. Néha kijön hozzánk a felesége és a kislánya is, és nagyon élvezik a tanyasi létet, pedig nem messze laknak, azóta is újult erővel keresik a saját tanyájukat.
     Ők ajánlották a festőt, aki nagyon profi meszelést ígér, de csak az összes többi munka után, illetve ők adták azt a tippet is, hogy kit érdemes felkeresni, ha jól működő öntözőrendszert szeretnénk. Az nagyon tetszik egyébként, hogy nem akarja senki rád tukmálni a saját maga által preferált rendszert. Itt senki nem értékesítő, nem arra kíváncsiak, hogy mennyit bírsz kicsengetni, és nem is azt kérdezik, pontosan mit szeretnél csináltatni. Arra kíváncsiak, és aszerint adnak ajánlatot, hogy mit mire, és hogyan akarsz használni. Mert az a lényeg, hogy működjön! Illetve, hogy ez passzoljon a jelenlegi adottságokhoz, és a pénztárcádhoz. Ennyi! :-)
     A zuhanyfülkét egyértelműen Zoli apukája csinálta, hiszen évtizedek óta kiváló burkolómester, leköltözött hát hozzánk 2-3 napra egy segítőjével, és a száradási időkben a tűzifatárolónkat is felállították a ház mögött. A belevaló tűzifát a közelben, Hetény határában már meg is vásároltuk, le is szállították, fel is van vágva, bent is van a tárolóban, had száradjon télig. Zoli barátai is rengeteget segítenek, hisz a földünk kitarackozásának java részét Tomi csinálta, és ő hasogatta fel a 20 mázsa fát is, míg Bali a villanyszerelést oldja meg a kapcsolók és vezetékek elhelyezésétől kezdve a mennyezetgerendákba süllyesztett ledlámpák elhelyezéséig.
    Van egy pár akácunk, ami már elég öreg volt, és törte a többit, ezért elhívtuk a gyümölcsfáinkat metsző Józsi bácsi vejét, Ferit, hogy vágja ki őket. Az utolsó munkanapon elhozta a fiát is, Ferit :-), hogy a szeletelésben segítsen, ugyanis egy másik álmunk, hogy a mesterséges megoldások helyett fából készítsük a háztól a kapuig vezető tipegőt. Már csak le kell raknunk.
     A szomszéd Tibi bácsi javaslatára kerestük fel a kerítésépítő mestert, akinek a fia éppen a másik szomszédban dolgozik, így kapásból tudta, hova kell jönnie felmérni. Jött is, és anyaggal együtt megoldotta jó áron, egy nap alatt a kertünk leválasztását. Ő is ésszel él, – habár a habitusából, és a beszédkészségéből kifolyólag nem egyszerű vele kommunikálni – és látta, hogy ehhez az elkerített földhöz víz is kelleni fog. Ajánlott is egy ásó embert, aki villanás alatt kiássa kézi erővel 80 cm mélyen azt az 50-60 métert, ami a kúttól a földünkig tart. Egyúttal megkaptuk a kereki vízvezetékes ember elérhetőségét, aki beszerezte az összes anyagot, és pillanatok alatt egy csudi kerti csapot varázsolt nekünk. A vicces az volt, hogy név szerint kérdezett rá, hogy ki fogja kiásni neki a vezeték helyét. Természetesen eltalálta. :-)

     Mindenki idevalósi, nem fognak sem eltűnni, sem rossz munkát végezni, mert ők ITT(!) élnek(!) ebből(!). Megbíznak egymásban, és így mi is bennük. A legjobb az egészben azonban, hogy a több pontról induló lánc minden tagja ismeri a másikat, és egyértelműen őt ajánlották volna az adott munkára, kivéve, ha ők maguk is meg tudták volna csinálni. :-) Ez alól csak Zoli apukája, és barátai a kivételek, akik Solymárról jöttek nekünk segíteni.      Az elején még furcsa volt, hogy ha kint vagyunk, nagyjából állandóan nyitva van a kapu, és naponta többször ki-be járnak olyan emberek, akiket nem ismerek. Az is furcsa volt, hogy az egyik lakáskulcsunk mindig egy mesternél van éppen. Hirtelen elfogott egy gyanakvó, erővel távolságtartó, negatív érzés, de ahogy láttam, hogy mindenki mosolyogva száll ki a kocsiból, úgy nyújt kezet, mintha évek óta összejárnánk, és kedvelnénk egymást, úgy is beszélnek, és úgy is dolgoznak nekünk, ez az érzés gyorsan megváltozott. Rájöttem, hogy el kell engednem az előítéleteimet, a félelmeimet és bizalmatlanságomat, és elfogadhatom nyugodtan, hogy ez egy más világ, mint amit eddig ismertem. Itt minden a kapcsolatokra épül. Nem azon múlik, ez mást jelent! Magyarországon kapcsolatok nélkül senki az ember, de ha felhasználod, amid van, akkor tartozol, és függésbe kerülsz, és ez egy negatív összehúzó erő. A tanyavilágban a kapcsolatok nem kényszerből születnek, hanem az egymás iránti bizalom tartja össze. Itt először ad az ember, és nem várja, hogy kapjon, mégis kap, sokkal többet, mint várná. Így kéne mindenhol működnie. Örülök, hogy belecsöppentem, és továbbíthatom ezt a csodás értéket! :-)

Szép napot, és jó közvetítést mindenkinek!

Szeretettel: Zsuzsi