A blogom célja még mindig az emlékeztetés, nem pedig valamiféle felsőbbrendűség sugallata. Kicsi szívem jól érzi magát ezekben az elfeledett történetekben, és ha Neked is hasonló élményt ad, akkor elérte a célját az írás.

    Ebben a bejegyzésben a blog címéről mesélek. Miért is választottam pont a tulipános ládikát? Első sorban azért, mert a tulipános láda cím már foglalt volt… :P na, de a lényeg, hogy egy olyan szimbólumot kerestem, amivel összeköthető a blogom tartalma, a magyar értékek kincsestára.

    Kezdem a tulipánnal, de igyekszem rövid lenni, habár nem lesz egyszerű. Mindenki ismeri a híres magyar tulipán motívumot. Mégis, ha a tulipánok országára gondolsz, nem Magyarország fog beugrani, hanem Hollandia.
Egyes kutatások szerint a török megszállás ideje alatt (16.sz) került az országunkba a tulipán, és a rózsa mellett a tulipánábrázolás dívott. Minden bizonnyal mégis azért terjedt el a tulipán jobban, mert könnyű volt lerajzolni pár vonallal, felismerhetően. Itt van pár példa a mindenamiminta.blog.hu-ról, imádnivalóak! :)
    A virág általában, a virágból alkotott minta a magyar díszítőművészet fő motívuma. A magyar nép a díszítést "virágzásnak" is nevezi. Sosem élethűen rajzoltak, hanem alapmotívumokat használtak, melyeket két csoportra lehet osztani: kerek és kehelyszerű motívumokra. A hagyományos, legrégebbi kerek minta rózsát, illetve gránátalmát ábrázolt félbevágva. A kehelyszerűek profilból ábrázolt liliomok, tulipánok, és szegfűk.
    A rózsa a szerelem jelképe, népköltészetben a kedves megszólítása, megnevezése. A gránátalma motívum sokszor a rózsa formáját felhasználva, belül tagolva, rácsmintával, pontozással készül. Valaha főúri asztalra való ritka, ünnepi gyümölcsnek számított. A motívum felvágva ábrázolja a gyümölcsöt, a rácsozás a magok sűrű hálózatát hivatott bemutatni.
    Varga Géza írástörténész szerint a tulipán az ősvallásból származó "égigérőfa" (a Tejút) jelképe. Nem élethű, hanem jelszerű ábrázolás, ezért botanikailag annyira nem pontosak a honfoglalás kori leleteken a tulipánok. Érdekessége, hogy a szimbolikája olyannyira erős, hogy a minták részletei, az alakzatok összeolvashatók szavakká, kifejezéseké. A tulipán középső sziromlevele például gyakran azonos a székely írás "us" (ős) jelével. Ez a jel a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap kél. Emiatt a Tejútnak rendkívüli jelentősége van a magyar ősvallásban, és a sok helyen ábrázolják, – nem is gondoltam volna, hogy ennyi módon, és formában, - amelyek egy része a tulipánhoz kötődik. A tulipán két szélső sziromlevele a székely írás "nt/tn" (Ten) jelével azonos. A két jel együttesen az Isten (ős Ten) szót adja, újfent igazolva ezáltal azt a Berze Nagy János által is felismert tényt, hogy a magyar nép az égigérő fát (azaz a Tejutat) az Istennel azonosítja.
   A tulipán tehát számunkra egy igen ősi jelkép, teli vannak a magyar népdalok és a tárgyi népművészet is tulipánokkal. Kapufélfák, fejfák, kályhacsempék, cserépkorsók, szűrhímzések, kelengyeládák, szerelmi ajándékok, a női munkaeszközök gyakori díszítői. Valójában ez egy női jelkép, termékenységvarázsló, gonosztávoltartó erejébe vetett hit fűződött hozzá az ókori görögöktől a belső-ázsiai mongolokig.

   Az első ládák Egyiptomból, Mezopotámiából származnak, 3000 évesek, és szög nélkül, ékelve ácsolták össze őket, és mindig arra szolgált, hogy értéket őrizzenek benne, hol ételt, hol ruhát. A magyarok a vándorlások befejeztével, a honfoglalás után kezdték használni (9-10.sz. Árpád-korban). Szláv népek által ismertük meg a ládát, innen a neve: szuszék=gabonatároló). Funkciója ugyanaz, mint a többi európai népnél. Érdekesség, hogy a ládát rövidebb oldalára állítva egyajtós szekrényt kaptak.
    A búbos kemencék megjelenése után festették csak a ládákat. Előtte a nyílt tűzhely miatt a korom folyton belepte, így csak a vésett minta látszódott. Ez ám az alkalmazkodás! :) A festéshez a piros és a fekete színek előállítása volt a legegyszerűbb, és egyértelmű volt a tulipános motívum.
A házasulandó fiúknak és lányoknak életbevágó volt a társuk megtalálása, a családalapítás. A fiúk a katonaság (vagyis 18 éves koruk) előtt eljegyezték a párjukat, és a páratlanul maradt lányok ennyi idősen már vénlányok voltak. Nagyon sok népdalunk szól leánykérésről esküvőről, katonaságról, lagzira készülődésről; a lányságtól, a szabad legényélettől való búcsúzásról. A lányok 3-4 éves koruktól tanulták az asszonyok feladatait. Az esküvőig elkészítették a kelengyéjüket, melyet maguk varrtak, szőttek, hímeztek. Ez azért is nagy kincsük volt, mert sok helyen ezután nemigen vehettek maguknak új ruhát, nem költhettek magukra. Tehát életük végéig azt használták, alakítgatták, amit esküvőig maguknak elkészítettek, s összegyűjtöttek a tulipános ládájukba. Elég idegen a mai fogyasztói társadalom emberétől ez a gondolat, nemde bár? ;)
Az ünnepek, az igazi értékek őrzőjévé, gyűjtőhelyévé vált a festett tulipános láda. Megkülönböztették az egyszerű, hétköznapi tároló bútoroktól.

    Ezzel eljutottunk a blogom címválasztásának okához. Értékeket szeretnék megőrizni, gyűjteni az írásaimban. Olyan értékeket, amik jelentősége mára megkopott. Sokakat nem is érdekel, megértem. Vannak azonban, akik a gyökereiket erősítve válhatnak lélekben erősebbé, és szárnyalhatnak boldogabban. Én is ilyen vagyok.
    Nem attól leszek több vagy jobb, mert tudom, mi az a tulipános láda. Viszont ha ránézek mától egy tulipánra, akkor mosolyogva gondolok arra, hogy milyen fontos volt ez az őseimnek, és mennyi mindent kifejeztek vele. Ettől kezdve a tulipán nem csak egy virág, hanem a kultúrám része. Ritkán van ilyen, de ha egy kisgyerek megkér, hogy rajzoljak neki valamit, akkor majd egy tulipánt fogok, mert egyszerű, és felismerhető, és történet is lesz hozzá, amit a gyerekek imádnak. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem egy ilyen kapcsolat megteremtése mindig egy „csoda”. :)

    Végül hoztam Nektek egy kis rajzot egy verssel az égig érő, más, számomra megmosolyogtató néven a tetejetlen fáról.

Még annyit elmesélek hozzá, hogy ez a fa az őseinknek a földet az éggel, vagyis a mennyel összekötő útja volt, a világok közötti kapocs. Én úgy képzelem, olyan lehetett ez nekik, mint ahogy az Avatar című filmben ábrázolta James Cameron a Lelkek Fáját. Szívmelengető gondolat ez is. :) 

Szeretettel: Zsuzsi

Forrás:
http://mindenamiminta.blog.hu/
http://www.tulipanoslada.com/cikkek/tulipanos-lada-tortenet/
http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/07/magyar-mitologia-es-rovasok.html
Varga Géza: A magyarság jelképei (1999)